Beszélgetünk

Olyan kedves párbeszédeket kanyarítunk le mostanában M-vel, hogy igencsak bánhatná az utókor, ha nem örökítenék meg belőle néhányat. Hát jó, engedek a nyomásnak. Néhány szösszenet...

én: -Jól laktál? Finom volt az ebéd?
M: -Igen. ... A krumpli hideg volt.
(Hálátlan nemzedék...)


én: -Vedd föl a nyuszit a földről!
M: -Ja, tényleg! Leesett az édike. (???)


én: -Melyik könyvet vegyem le a polcról? Sikerült eldöntened?
M: -Ezt. Vagy ezt. Neeem, inkább ezt.


Híradót és időjárás jelentést néztünk a tévében. Kikapcsolom a készüléket. M integetni kezd.
M: -Pá-pá-pá nénike!


M: -Rózsaszín.
én: -Nem, kicsim. Ez piros.
M: -Szerintem bordó.
(Jaaaaaaaaaaaaaaaaa!)


Nézi az árnyékát a falon.
M: -Anya, nézd! M ott! Én fejem. Táncolok. Vicces. Nagyon vicces, nem kicsit.


Hát ilyen örömteli pillanatokkal múlatjuk az időt M-vel. És most megyek, és kiveszem a kezéből az adventi koszorú mellett talált gyufát, mielőtt azt találná mondani, hogy "ég a ház", s én fel sem nézve a klaviatúráról, kedvesen megdicsérném.