A következő agyament párbeszédet szoktam lefolytatni naponta (akár többször is):
-Na, és jó baba?
-Persze. Nekünk jó. Elvégre még nem gyújtotta ránk a házat.
-Jaj, nem úgy értve! Csak azt kérdezem, hogy ugye nem sír sokat?
-Nem, mert nem hagyjuk, cipeljük egész nap.
-Miért, hasfájós?
-Igen, rettenetesen. De nem baj, már hozzászoktunk, a másik kettő is az volt kb. egyéves koráig.
-De éjszaka legalább alszik?
-Nem, éjszaka is hasfájós.
-És akkor mit csinálnak?
-Amit nappal: dajkáljuk, ringatjuk.
-De hát elkényeztetik!!!
A párbeszédet lezáró, befejező mondatom tartalma és stílusa mindig az akkori hangulatom és elfogyasztott kávémennyiségem szerint alakul...
Jaj, ma csak olvasni akartam, nem kommentelni, de ezt nem birom ki... Szornyu... En mindig annyit mondtam: igen, nagyon jol alszik es eszik... :-) Ezzel megusztam ezeket a parbeszedeket es az eszosztast. Es nem is hazudtam, nekunk jo volt.
VálaszTörlésEz jó! :)
VálaszTörlésÉn csak annyit szoktam mondani a jóbaba kérdésre, hogy nekünk a legjobb! :)