Filozofál

Könnyes szemmel hozta azt az albumot, ami az apja és az én belfasti fél évünk eseményeit rögzíti.

B: -Nagyon szép vagy ezen a képen, anya! (hüppögni kezd)
én: -Mi a baj? Nem tetszik a kép?
B: -Te nagyon szép vagy, de én nem szeretem ezt a fényképet.
én: -Miért? Állok a tengerparton, nagyon hideg szél fúj, lengeti a dzsekimet és dobálja a hajamat. Írországban készült, amikor apával egy kicsit ott éltünk.

Látszólag kielégítette a válasz, de nem derült jobb kedvre. Kis idő múlva, nagy sóhajokkal újra hozta az albumot.

B: -Amikor ti itt voltatok, akkor én hol voltam, hol hagytatok?
én: -Te még nem voltál meg. Apával akkor még nem is voltunk házasok. Az egyetemről mentünk ebbe a másik országba.
B: -És amikor nem voltam még, akkor hol voltam??? És mit csináltatok addig?

Örök kérdések, örök érzések. Mert bizony, a nemlétből a létbe rántunk...