Elmúlt

"Ez a gyerek rettenetesen rosszul van" - mondta az a doktornő, akinek a rendelésére berontottunk a görcsöktől üvöltő B-val. "Azonnal vigyék kórházba, mert itt valami sürgős beavatkozásra lesz szükség."

"Fektessétek le és emeljétek fel a lábát" - kiabálta az ügyeletes orvos, mikor B az egyik görcsroham után pár pillanatra bekómált. "Szóljatok a főnöknek, hogy jöjjön, szúrjon vénát, mert mi a pulzusát se találjuk."

"Sajnos ebben az életkorban, egy fertőzés is okozhat ilyen pokoli fájdalmat" - mondta a sebész, miután kifaggatta B-t arról, hogy mit szeret az óvodában. "De még vakbélgyulladás is lehet belőle..."

"A gyerek eredményei nem túl jók" - mondta egy fiatal doktornő. "De arra pont elegek, hogy ne kelljen a fiút műteni."

"Jól van, öreg harcos, becsülettel küzdesz" - mondta éjszaka a főorvos az alvó B-nak, miután megnyomkodta a hasát és megigazította rajta a takarót. "Látod, elkerülted a szikét és be sem lázasodtál! Anyuka, próbáljon meg ön is pihenni, mindjárt jön a nővérke és infúziót cserél a legénynél, és ha gondolja, önnek meg hoz egy párnát."


Itthon vagyunk. Jól vagyunk. Már el is felejtettük az egészet. Ezek a mondatok is csak foszlányokban jutnak eszembe. De a sok odafigyelés, emberség, törődés és kedvesség emléke valahogy megmaradt bennünk.