Jól vagyunk

Jól vagyunk.

Minden olyan kerek és gurulós. A napok csak úgy szaladnak egymás után, tesszük a dolgunkat, és nagyokat vigyorgunk a gyerekek leírhatatlan bájosságán, derűjén, éleslátásán... Még az is olyan kerek, ahogy nevetünk rajtuk vagy velük.

Időnként sírunk a saját vagy a mások által elkövetett hülyeségek fölött. Nyalogatjuk a valós vagy vélt sérelmeink okozta sebeket, és aztán feltöltekezünk a mögöttünk hagyott maratoni ünnepsorozat fáradt-boldog pillanatait emlegetve.

Jól vagyunk.

A srácok babavárása egészen megható. Simogatják, puszilgatják a pocakomat, bekiabálnak valami huncutságot a köldökömön, időnkét elmesélnek egy-két kinti dolgot a bentlevőnek, (a miheztartás végett).

A Mikulás elhozta az első óvatos babamozgásokat is, és mintegy ajándékképpen egy-két nap múlva megszűntek az elementáris rosszulléteim is. Nem bánom...

A következő héten talán már az is kiderül, hogy legénykét vagy lyánykát várunk. Egyik nap erre, másik nap arra a variációra hajlok inkább... B szerint kislány legyen, mert "az még nincs nekünk". Hát ilyen egyszerű és kerek ez is.

Jól vagyunk.

Nem is tudom, hogy utoljára mikor és melyikünk volt beteg. Egyelőre elkerültek minket a nyavalyák.

Örülök, hogy vége a decembernek, mert mindig azt hiszem, hogy az új év már lassan tavaszt is hoz. Persze a január sokkal nehezebb. Ha nem a gyerekek fulladnak bele a hóba, akkor egészen biztos, hogy a férjem roppan össze a gyülekezeti adminisztráció alatt...

Jól vagyunk.