2010. január 29., péntek

Öregszem

Eddig semmi bajom nem volt a korommal.

Az öcsém szerint úgyis úgy nézek ki, mint egy tizenhat éves...
A faluban, aki nem ismer, még hosszú, tekintélyt parancsoló fekete kabátban is gond nélkül le"hellóz"...
Ha kell, bemászom az ágy alá a társasjáték bábuiért vagy felmászom a szekrény tetejére a lufiért. Nagy pocakkal is...

Mégis elbizonytalanodtam.

Tegnap Noéról és az özönvízről meséltem az elsős hittanosoknak. Nagyon szemléletesre sikerülhetett az előadásom, mert az egyik kisfiú megkért, hogy mondjam el, milyen volt a bárka belülről. Nem akarta elhinni, hogy tényleg nem láttam...

Január elsejéig csak kétszer találtam ősz hajszálat a hajamban. (Az egyiket még gimis koromban egy történelemdolgozat előtt, ami ugyebár érthető.) Január elseje óta háromszor. És ez az én koromfekete hajamban elég látványos tény.

Amikor egy kisgyereknek azt találtam mondani, hogy transformer robotokkal már én is játszottam az oviban, akkor azt mondta, hogy az lehetetlen, mert ezeket a játékokat csak azóta gyártják, amióta van villany.

Öregszem. A világ szemében. És innen már nincs visszaút.

2 megjegyzés:

  1. :-)
    Ezzel én is a minap szembesültem, mikor megértem azt is, hogy egy zenés szórakozóhelyen (ahová egy szülinapra voltunk hivatalosak), én voltam a legidősebb, a magam 34 évével. Nagyon furcsa érzes volt. Ha rá gondolok, mindig az a felkiáltás jut eszembe a reklámból, hogy "apa, kezdőőődik!". Csak én magamban átültetem anyára.

    VálaszTörlés