2009. augusztus 19., szerda

Majdnem

Ebéd után lefektetem a gyerekeket. B azt kéri, hogy egy kicsit bújjunk össze, így odafekszem mellé. Oldalára fordítom, hogy a háta legyen felém, majd szorosan magamhoz húzom. Egyik kezemmel ölelem, a másikkal a haját simogatom.

B: -Anya, ez most nagyon jó! Majdnem olyan jó, mint a palacsinta volt.

1 megjegyzés: