B-nak időnként vannak szeretetrohamai. Általában olyankor tör elő, mikor örül és lelkendezik az élet szépségén, az események nagyszerűségén, és társaságunk páratlan mivoltán. A megfogalmazást még időnként csiszolni kell, mert a kinyilatkoztatásként közölt szavak nem mindig fedik a szándékot. Mert mi mást is akarhatna mondani, mint, hogy mi vagyunk a legtökéletesebb szülők a világon, és végtelenül boldogtalan lenne, ha nem lennénk állandóan vele. Egy gyanútlan szemlélőt, vagy egy rutintalan szülőt biztosan megtéveszthetne, de mi a szív mélyére látva, könnyedén lépünk át azon, mikor a feltörő szeretetlavina ilyen formát ölt:
-Blablablabla blablablabla és még a végén megszeretem az apámat!!!
Mindezt fagyizás után. Fülig csokis szájjal.
-Blablablabla blablablabla és még a végén megszeretem az apámat!!!
Mindezt fagyizás után. Fülig csokis szájjal.
:-) :-) :-)
VálaszTörlésAnnyira jók ezek a gyerekek!