"Apa a kedvencem!" -mondta B félrebiccentett fejjel a szemem közé, miután közöltem vele, hogy a kéréseimre nem éppen a nem-mel kezdetű válaszok a legszerencsésebbek. "Lehet apa a kedvenced"-mondtam természetesnek tűnő hangon. De azért a tekintetemmel majd leszúrtam a férjemet, miközben magasra lökte a gyereket a hintában.
M beért a becézgetős korszakba. Még nem oly durva és agyament a helyzet, hogy szabadságot vegyek ki, míg minden nem normalizálódik, egyelőre csak a megszólításokat uralták el a kicsinyítőképzők. "Anyáka, apáka"-kedveskedik. "Mondd azt, hogy édesanya"-biztatom. Megrázza a fejét, jelezve, hogy olyan nyelvi kategória nincs, majd ellágyulva, távolba révedő tekintettel rebegi: "ÉDES PAPA!"
M beért a becézgetős korszakba. Még nem oly durva és agyament a helyzet, hogy szabadságot vegyek ki, míg minden nem normalizálódik, egyelőre csak a megszólításokat uralták el a kicsinyítőképzők. "Anyáka, apáka"-kedveskedik. "Mondd azt, hogy édesanya"-biztatom. Megrázza a fejét, jelezve, hogy olyan nyelvi kategória nincs, majd ellágyulva, távolba révedő tekintettel rebegi: "ÉDES PAPA!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése