Annyira, de annyira szeretek naponta rácsodálkozni M beszédfejlődésére! Arra, ahogy előbb a halandzsába bekúsztak az értelmes szavak, majd egyre inkább tökéletesedett a nyelvtan is. Helyre kerültek az igeidők és módok, hadrendbe állt a ragozás. S mindez játszi könnyedséggel, látszólagos erőfeszítés nélkül.
Sokat mosolyogtunk a tévesen szabályosan képzett kivételeken...
Most pedig csak tátjuk a szánkat és csodálkozunk a szókincsén, és azon a képességén, hogy milyen jó érzékkel választ ki, és simít a mondanivalójába egy-egy kifejezést.
És csak elkerekedett szemmel nézünk össze az apjával, némán is hallva egymás gondolatát, hogy "ugyan honnan veszi ezt ez a gyerek?"... mikor M hanyatt fekszik az előszobában, s nagy színészi sóhajjal leplezve az a tényt, hogy nincs kedve a csizma felhúzásához, közli (elhaló hangon): "Kipurcantam."
Két és fél éves. Mi lesz még?
Sokat mosolyogtunk a tévesen szabályosan képzett kivételeken...
Most pedig csak tátjuk a szánkat és csodálkozunk a szókincsén, és azon a képességén, hogy milyen jó érzékkel választ ki, és simít a mondanivalójába egy-egy kifejezést.
És csak elkerekedett szemmel nézünk össze az apjával, némán is hallva egymás gondolatát, hogy "ugyan honnan veszi ezt ez a gyerek?"... mikor M hanyatt fekszik az előszobában, s nagy színészi sóhajjal leplezve az a tényt, hogy nincs kedve a csizma felhúzásához, közli (elhaló hangon): "Kipurcantam."
Két és fél éves. Mi lesz még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése