Délután egy utánam ordító M-t hagytam otthon, mikor ovis hittanra indultam. Gyanítottam, hogy nem éri életre szóló trauma, hiszen az apukájával maradt...
Mikor hazaértem, a főhős így kommentálta a nélkülem töltött időt.
"Sírtam. Nagyon sírtam, mert én is akartam menni hittanórára. Sírtam, mert hiányoztál. Apa mondta, hogy hagyjam abba, mert anya mindjárt jön. És még kicsit sírtam. De aztán anya kifutott a hittanóráról, és szaladt haza. Haza hozzám. Most bújok. A nyakadba."
És bújtunk.
És tényleg majdnem kirohantam a hittanóráról, de ez másik történet lenne...
Mikor hazaértem, a főhős így kommentálta a nélkülem töltött időt.
"Sírtam. Nagyon sírtam, mert én is akartam menni hittanórára. Sírtam, mert hiányoztál. Apa mondta, hogy hagyjam abba, mert anya mindjárt jön. És még kicsit sírtam. De aztán anya kifutott a hittanóráról, és szaladt haza. Haza hozzám. Most bújok. A nyakadba."
És bújtunk.
És tényleg majdnem kirohantam a hittanóráról, de ez másik történet lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése