Sz az utóbbi napokat Erdélyben töltötte. És hozott nekem egy nagyon aranyos, faragott dobozkát, szupertitkos ládafiát. Azért, hogy legyen hol tartanom a milliókat érő ékszerkészletemet. Azt, amelyiket majd ezután kapok tőle. Születésnapomra, névnapomra, karácsonyra, húsvétra, anyák napjára, gyereknapra, nőnapra, valentin napra, megismerkedési-, eljegyzési- és házassági évfordulónkra. Meg mert olyan jó, odaadó feleség vagyok, hűséges, őt mindenben támogató társ, felülmúlhatatlan anya, aki egyetlen zokszó nélkül viszi a család és a gyülekezet minden terhét, mikor a férje MÁR MEGINT nincs itthon... szóval pótolhatatlan ember, aki nélkül a Földnek forgásirányt kellene váltania, s összezuhanna az univerzum. (Igen szoktam magam dicsérni.)
Ja, hogy a ládikáról akartam írni!
Aki nem ismeri a titkos, "ezt kihúzom, azt odatolom, s innen kiveszem, hogy oda betegyem" technikát, annak kinyithatatlan. Én is nézegettem egy darabig, s azt sejtettem, hogy minek kellene történnie, de azt nem, hogy hogyan juthatok oda. Kértem Sz-t, hogy mutassa meg. Büszkén vette kézbe a dobozt. Ő lehet az, aki beavat a titokba.
Az első akadályt még hibátlanul vette. De aztán elakadt a folyamat, a fáradt test zárolta a memóriát. Csak forgatta, forgatta a dobozt, s nem jött a következő mozdulat. Ez azért elég bosszantó... Én jókat kuncogva a helyzet komikumán bejelentettem nagyon hangosan, hogy MEGYEK ALUDNI, ő meg csak dühösen ücsörgött a kerti padunkon. Gondoltam, majd kiviszek neki egy takarót, meg reggel teát, délben egy levest... aztán holnapután megborotválom, levágom a haját... körbeültetem virágokkal... ősszel összegereblyézem körülötte a leveleket... a téllel kicsit bajban leszek, de majd csak megoldom...
Már félig aludtam, mikor jött nagy örömmel, hogy megvan, dejóhogyrájöttem. Meg is mutatta sitty-sutty. Remélem, még ma is emlékszik rá, mert én most csak forgatom, forgatom a ládafiát. Az első lépés még sikerült. De hogyan tovább?
Segítség! Délben hozza haza valaki B-t az oviból!!! És ősszel gereblyézze össze valaki körülöttem a leveleket!!!
Ja, hogy a ládikáról akartam írni!
Aki nem ismeri a titkos, "ezt kihúzom, azt odatolom, s innen kiveszem, hogy oda betegyem" technikát, annak kinyithatatlan. Én is nézegettem egy darabig, s azt sejtettem, hogy minek kellene történnie, de azt nem, hogy hogyan juthatok oda. Kértem Sz-t, hogy mutassa meg. Büszkén vette kézbe a dobozt. Ő lehet az, aki beavat a titokba.
Az első akadályt még hibátlanul vette. De aztán elakadt a folyamat, a fáradt test zárolta a memóriát. Csak forgatta, forgatta a dobozt, s nem jött a következő mozdulat. Ez azért elég bosszantó... Én jókat kuncogva a helyzet komikumán bejelentettem nagyon hangosan, hogy MEGYEK ALUDNI, ő meg csak dühösen ücsörgött a kerti padunkon. Gondoltam, majd kiviszek neki egy takarót, meg reggel teát, délben egy levest... aztán holnapután megborotválom, levágom a haját... körbeültetem virágokkal... ősszel összegereblyézem körülötte a leveleket... a téllel kicsit bajban leszek, de majd csak megoldom...
Már félig aludtam, mikor jött nagy örömmel, hogy megvan, dejóhogyrájöttem. Meg is mutatta sitty-sutty. Remélem, még ma is emlékszik rá, mert én most csak forgatom, forgatom a ládafiát. Az első lépés még sikerült. De hogyan tovább?
Segítség! Délben hozza haza valaki B-t az oviból!!! És ősszel gereblyézze össze valaki körülöttem a leveleket!!!
Engem leginkabb az erdekel, hogy az elso bekezdesben szeplo szereny szavakat a ferjed mondta-e???? Szerintem add oda a ladikat inkabb B-nek, o tuti egy perc alatt kinyitja.
VálaszTörlésNagyon segítőkész feleség vagyok, meg szoktam mondani, hogy mit szeretnék hallani...:)
VálaszTörlés