Tegnap este értek véget az apátlan mindennapok. Sz este kilencre ígérte az érkezést. A gyerekeket, akaratomon kívül, annyira bezsongattam, hogy az egész ház az "apa, apa!" ordibálásoktól zengett. Aztán tisztán, illatosan mesét olvastunk a kanapén. Vártunk. Már vagy tizedszerre olvastam végig az összes Boribont, kilenc óra is elmúlt már, mikor kicsi M kidőlt. Annyira laposakat pislogott a karomba, hogy lefektettem. Így neki ma reggel az első szava és első öröme az apa volt. (Csak azt nem értem, hogy éjszaka miért "anya!!!"-t kiabált.) B is kiörömködte magát rendesen. Szóval jó így. Fürdünk egymás szeretetében.
Visszatért minden a megszokott kerékvágásba. És visszatért a laptop is. :)
Visszatért minden a megszokott kerékvágásba. És visszatért a laptop is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése