Pártolom a művészetet. Tényleg.
Szeretem a képeket. Színek és formák találkozását. Szeretem a klasszikust, de a modern is megérint. Nyitott lélekkel tudom nézni az absztraktot, nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindenáron kivehető legyen az, hogy mit látunk a képen. Én megelégszem azzal is, ha pusztán hat rám valamilyen módon.
Fény, árnyék, ritmus, gondolat, érzés, az alkotás feszültsége és öröme... Az külön ajándék, ha még szépnek is találom a művet. Különlegesnek. Ami érdek nélkül tetszik.
Szerettem rajzszakkörre járni. Pista bácsi, a rajztanárunk, amolyan művészember, válogatott ki magának párunkat az iskolából. Tanítványnak. Csütörtökönként jártunk hozzá, hogy minden kötöttség nélkül alkothassunk. Ha rá gondolok, még most is érzem a olajfesték enyhén orrfacsaró, s a pasztellkréta tüsszentésre ingerlő, puha illatát.
Nem lettem művész. Most kiállításokra sem nagyon járok. De azért néha előveszem a krétásdobozt, s végigjáratom az ujjaimat a színeken. És tudom, hogy minden olyan pillanatom, amit alkotással töltöttem, gazdagabbá tett. Milliomos vagyok. Lélekben.
Hát ezek jutottak eszembe, mikor kisebbik gyermekünk, ma délután, a hadicsellel megkaparintott zsírkrétákkal kidekorálta a falat. Nagyon.
És olyan büszke volt! Az alkotás öröméből megérzett valami visszavonhatatlant.
Szeretem a képeket. Színek és formák találkozását. Szeretem a klasszikust, de a modern is megérint. Nyitott lélekkel tudom nézni az absztraktot, nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindenáron kivehető legyen az, hogy mit látunk a képen. Én megelégszem azzal is, ha pusztán hat rám valamilyen módon.
Fény, árnyék, ritmus, gondolat, érzés, az alkotás feszültsége és öröme... Az külön ajándék, ha még szépnek is találom a művet. Különlegesnek. Ami érdek nélkül tetszik.
Szerettem rajzszakkörre járni. Pista bácsi, a rajztanárunk, amolyan művészember, válogatott ki magának párunkat az iskolából. Tanítványnak. Csütörtökönként jártunk hozzá, hogy minden kötöttség nélkül alkothassunk. Ha rá gondolok, még most is érzem a olajfesték enyhén orrfacsaró, s a pasztellkréta tüsszentésre ingerlő, puha illatát.
Nem lettem művész. Most kiállításokra sem nagyon járok. De azért néha előveszem a krétásdobozt, s végigjáratom az ujjaimat a színeken. És tudom, hogy minden olyan pillanatom, amit alkotással töltöttem, gazdagabbá tett. Milliomos vagyok. Lélekben.
Hát ezek jutottak eszembe, mikor kisebbik gyermekünk, ma délután, a hadicsellel megkaparintott zsírkrétákkal kidekorálta a falat. Nagyon.
És olyan büszke volt! Az alkotás öröméből megérzett valami visszavonhatatlant.
Belevaló egy gyerek, az biztos. Csak tarts lépést vele!
VálaszTörlés