Kávétól kávéig

1. kávé

Reggel. Erős, szinte áll benne a kanál. A férjem főzte. Kicsi komplettával, cukor nélkül, a vidám, zsiráfos bögréből.

Rettenetes éjszaka volt. Emlékeim szerint 1000-szer keltem föl M-hez. Tudom, hogy neki ez a fognövesztés ilyen gyötrelemmel jár, de a 999. felkelésnél már érzem, hogy extra adag türelmetlenség kezd felfelé araszolni a szétfagyott lábujjaimtól, az elgémberedett derekamon át, a zsibbadtan zúgó fejemig. Hallottam, hogy megint kiabál. Csak lassan törte át a hang az agyamra ereszkedett sötétséget. Résnyire nyitott szemmel az órára pislogtam: nem, itt már nem lesz visszaalvás… Kicsit föntebb húztam a paplant a fejemen, és kértem Sz-t, hogy menjen át érte. Előbb elhaló hangon kértem, aztán nagyon kedvesen, majd felcsattanva, elég hangosan. De nem történt semmi. És a hang is egyre türelmetlenebbül kiabált a szomszéd szobában. Dühösen csaptam le magamról a takarót… S akkor láttam, hogy a férjem már nem fekszik ott, régen felkelt, hiszen kora reggel elment itthonról…

2. kávé

Délelőtt. Egy gyors 2in1. A kedvenc kék bögrémből.

Próbálom összeszedni magam. Meg persze a gyerekeket. M-t már leszedtem az ablakpárkányról, a kanapé tetejéről, az éjjeliszekrényről… Meg persze a lakást. Megy a mosogatógép és a mosógép. Összeporszívóztam a kiborított cukrot, feltöröltem a kilocsolt vizet. Szakad az eső, hideg van és sötét. Előbb bekapcsolt a fűtés, ami azt jelenti, hogy 19 C alá csökkent a hőmérséklet. A gyerekek éppen egymást nyúzzák, mindkettő ugyanazzal a helikopterrel szeretne játszani. Az orromon pörgök, hogy ne fajuljanak el a dolgok. Nyűgösek, ahogy én is. Szeretnék Bibliát olvasni, kicsit elcsendesedni, de ez most abszolút halott ötlet. Például azért is, mert nem találom a Bibliám, s a "kutassuk át módszeresen a lakást!" programhoz most nincs kedvem. Pedig vannak kedvenc lelőhelyeim: plüssállatos-játékoskosár, szennyestartó, cipőspolc.

3. kávé

Ebéd után. Erős fekete sok vízzel hígítva. Tej és cukor nélkül. Újra a kék bögréből.

A gyerekek alszanak. M folyamatosan nyöszörög közben, többször visszaaltatom. Nekem is aludnom kellene, de tudom, hogy megint csak öt perceket tudnék egyhuzamban, s az rosszabb, mintha be se csukom a szemem. Igyekszem szellemi munkát végezni: prédikációvázlaton agyalok, nekikezdek egy cikknek, egy vetélkedő kérdésein dolgozom. A munkavégzés hatékonysága konvergál a nullához. De legalább a Bibliám megvan. Valaki beillesztette a könyvespolcra Boribon és AnnaPetiGergő közé.

4. kávé

Késő délután. Déli maradék, de most tejjel. Cukor nélkül. Barna-krém bögréből.

Bözsi nénitől kaptunk tortát. A hétvégén ünnepelte a 80. szülinapját, s nekünk is félretett a tortából, sütiből. Egészen kisüt a nap. Persze csak lélekben. Kint még ugyanúgy esik a hideg eső. B órák óta gyurmázik, mi meg M-vel mesekönyveket nézegetünk, várat építünk, megetetjük a cicát, nyuszit, tigrist, zsiráfot…, kockákat pakolunk, autózunk. Mindent max. 2 percig, mert egyébként folyamatosan az apja után nyüszög. Közösen visszapakoljuk az edényeket a szekrénybe, a virágföldet a cserépbe, a popsitörlőket a dobozba.

Mindjárt este lesz, hazaér Sz, helyükre kerülnek a dolgok, kisímulnak a vonások, megkezdődik az esti hancúr, rohangálás, matracon ugrálás. S mire a mese után az egyenletesen szuszogó M-t takarom be az ágyacskájában, s a folyamatosan szövegelő B mellé még odafekszem egy kicsit, hogy imádkozzunk és beszélgessünk, már én is szépnek fogom látni a mai napot.