Jó volt

Ott kezdődött, hogy a postás hozott egy igen súlyos dobozt... Anyukám küldte. 31 db, számozott (a csokimázba karcolva) isler volt benne. Gondoltam, milyen jó, mert így legalább mindig tudni fogjuk, hogy már hányat ettünk, s hány van még...

Aztán a gyerekek egyetlen szempillantás alatt kaotikussá tették a kissé tényleg idealisztikus tervemet... Aznap este még ugyan szertartásosan meg tudtam enni a harmincast, de a másnap reggelre tartogatott harmincegyest már sehol sem találtam. Sebaj, megettem a tizenhatost. Az öcsém szerint úgyis úgy nézek ki, mintha még mindig annyi lennék...

Volt sok kedves jókívánság... Ölelés... Meglepetés mozi. Tarantino igazán megtiszteltetésnek veheti, hogy még őt is bevontam az ünneplésbe... Nélkülem is boldogan elalvó gyerekek...

Jó volt...