Ha így tettem volna

Egy kedves, esküvőjére készülő, fiatal pár volt ma este a vendégünk.

Sz szervezte le az időpontot, mert neki csak a szerda este jó. Nekem a szerda a legsűrűbb napom...
Ez azt jelentette, hogy az utolsó konkrét programom (ovishittan) után 16.00-tól kihasználhatóan itthon vagyok. Sz 16.00-17.25-ig nincs itthon. A vendégek 17.30-ra ígérkeztek.

A következtető gépem ezt dobta ki: van másfél órám arra, hogy vacsorát főzzek és puccra vágjam a konyhát. És van két gyerekem!!!

Megoldási algoritmus: 1. használaton kívüli fáslikkal körbetekerem a gyerekeket 2. leragasztom a szájukat. többsoron 3. beteszem őket a szekrénybe 4. a szekrény elé tolok egy asztalt 5. bezárom a szobaajtót 6. lenyelem a kulcsot 7. öt perc alatt rittyentek valami kaját 8. közben kisuvickolom a konyhát 9. beülök egy kád vízbe 10. zenét hallgatok 11. relaxálok 12. szépen felöltözök 13. kisimult vonásokkal és lélekkel várom a vendégeket 14. egész este sziporkázom és csillogtatom a humorom 15. a vendégek távozása után elcsábítom a férjemet
...Reggel, újult erővel, feltöltött energiatankokkal előveszem a gyerekeket a szekrényből. (Persze, csak ha már kijött az a bizonyos kulcs...)

Ha valóban így tettem volna, akkor most a 15-ös pontnál tartanék... de le-lebicsakló fejjel ezt posztot írom. Szép kis este volt!