Te tudod, Uram!
Szeretek, Uram Veled menni az úton akkor is, ha csak utólag ismerem fel, hogy Te voltál az a vándor, ki megfelelt kérdéseimre. Szeretem, ahogy az életemben az asztalfőre ülsz, megtöröd a kenyeret, s nekem nyújtva velem vacsorálsz. Mégis, sokszor érzem azt, Uram, hogy könnyebb lenne követnem Téged, ha júdási árulásaimat, péteri tagadásaimat szüntelen szememre vetnéd. Ha megsértődnél hűtlenségemen, és hátat fordítanál. De Te most is velem jössz az úton. Csendben megyek melletted. Mit is felelhetnék az örök kérdésre? Hiszen Te tudod, Uram, hogy szeretlek Téged!
Ámen
Ez nagyon szép volt!
VálaszTörlés