Éppen azon morfondíroztam a napokban, hogy talán befejezhetném M-vel a szoptatásokat. Kicsit úgy érzem, hogy elég volt. 20 hónapos. Ha a délutáni ébredés után sikerül valami nagyon érdekessel elterelnem a figyelmét, akkor csak reggel és este szopik. Az is csak pár korty és hosszas cuppogás... Nagyon szeretek szoptatni, de most mégis azt érzem, hogy egyre többször kifelé kívánkozom ebből a helyzetből...
-Mutasd meg, hogy szereted anyát!
(szorosan átölel) -Mmmmmm! Apa!
-Apát is szereted?
(bólint) -B!
-B-t is szereted?
(bólint)
Reggel félkómásan veszem ki a kiságyból, telepedek le vele a fotelbe. Felhúzza a pólómat és rám hajtja a fejét.
-Anya! Opi (szopi)! Mmmmmmm!
Többször megsimogat, rám néz, aztán nekilát a reggelinek.
Én meg örülök, hogy még elfér a karomban.
-Mutasd meg, hogy szereted anyát!
(szorosan átölel) -Mmmmmm! Apa!
-Apát is szereted?
(bólint) -B!
-B-t is szereted?
(bólint)
Reggel félkómásan veszem ki a kiságyból, telepedek le vele a fotelbe. Felhúzza a pólómat és rám hajtja a fejét.
-Anya! Opi (szopi)! Mmmmmmm!
Többször megsimogat, rám néz, aztán nekilát a reggelinek.
Én meg örülök, hogy még elfér a karomban.
Pont arra gondoltam, hogy a notanyan inditok egy ilyen rovatot, hogy miert is jo szoptatni, es nem a baba es mama egeszsegugyi mutatoit kellene felsorolni, hanem az ilyen sztorikat...
VálaszTörlésHát igen... szoptatni jó!!!
VálaszTörlésBár most én azzal küzdök, hogy M ne akarjon mindig és mindenhol benyúlkálni a pólómba, s kifejezni abbéli örömét, hogy milyen jó, hogy a mellemet is magunkkal hoztuk. :)