Gyerektábor vonta megszállás alá az életünket az elmúlt napokban. A kipurcanás határán vagyunk.
DE
minden nagyon jól sikerült.
Mert a harminc gyerek közül nem törte ki senki a lábát, nem kapott senki napszúrást vagy ételmérgezést, a csocsólabda nem verte ki senki fogát...
Nem jött ki ellenőrizni az ÁNTSZ...
Ja, és az akadályversenyen nem tévedt el NAGYON egyik csapat sem (igen, abból élünk, hogy beszélünk és magyarázunk, így a szülőket is könnyen hazaküldtük azzal, hogy csak egy újabb óra múlva jöjjenek a gyerekekért)
ÉS mert:
-a legtöbbet elhangzó kérdés díját a "ugye lesz a nyáron még egy hittantábor?" kapta.
NEEEEEEEEM!
Csak ülünk a fotelben Sz-csal, mint két rokkantnyugdíjas, akiket sietve tett le a szociális gondozó, s végtelen fáradtságot érzünk. És hálát Istennek. Hogy a szeptemberi tanévkezdésig ismét csak kettő (bár harminc másikkal felérő) saját gyerekért kell felelősséget vállalnunk.
DE
minden nagyon jól sikerült.
Mert a harminc gyerek közül nem törte ki senki a lábát, nem kapott senki napszúrást vagy ételmérgezést, a csocsólabda nem verte ki senki fogát...
Nem jött ki ellenőrizni az ÁNTSZ...
Ja, és az akadályversenyen nem tévedt el NAGYON egyik csapat sem (igen, abból élünk, hogy beszélünk és magyarázunk, így a szülőket is könnyen hazaküldtük azzal, hogy csak egy újabb óra múlva jöjjenek a gyerekekért)
ÉS mert:
-a legtöbbet elhangzó kérdés díját a "ugye lesz a nyáron még egy hittantábor?" kapta.
NEEEEEEEEM!
Csak ülünk a fotelben Sz-csal, mint két rokkantnyugdíjas, akiket sietve tett le a szociális gondozó, s végtelen fáradtságot érzünk. És hálát Istennek. Hogy a szeptemberi tanévkezdésig ismét csak kettő (bár harminc másikkal felérő) saját gyerekért kell felelősséget vállalnunk.
Emlekszem, mielott gyerekunk lett volna egyszer egy hetvegere rank biztak 2 db 3 ev alattit, na akkor irtuk le igy magunkat. Mint akin az uthenger atment, de nem egyszer :-)
VálaszTörlésVicces lehetett az akadalyverseny.
Az ANTSZ-t ne is mondd, anyukam is mindig fozott ilyen gyulis taborokban, es ez eleg nagy para szokott lenni....
Abszolút ismerős a téma, csak nálunk lovastábor kapcsán. Bár ezalól idén felmentést kaptam, lévén alig egyéves gyerkőcöm, de eddig minden évben helytálltam én is. Akkor volt a leggázabb, amikor nem akartuk már megkérni a nagymamámat, hogy főzzön, hiszen ő se fiatal. Na ekkor tesóm vitte a hátán a lovagoltatással járó nehézségeket, én meg úgy éreztem, egy hétig csak főzök és mosogatok, főzök és mosogatok... Mi is megúsztuk az ANTSZ-t, szerencsére... Viszont: isteni szép emlékek maradtak. De csak miután valamelyest kipihentük magunkat, persze.... :-))
VálaszTörlés