10.40-re volt időpontunk az altatóorvoshoz. Előtte be kell jelentkeznünk, beszélnünk kell a saját dokival, aki még lehet, hogy meg is vizsgálja a gyereket... Nem késhetünk. Meg egyébként is ,most dől el véglegesen, hogy a jövőhétre kiírt műtétnek nekiállnak-e.
én: -Mikor kell itthonról indulnunk, hogy biztosan odaérjünk. 8 óra?
Sz: -Elég lesz 9-kor.
Negyed tízkor még Sz felveszi az irodában a telefont... És ez mindig hiba!
Megint elég gyorsan megyünk, s elég jól haladunk is. Hogy én ilyenkor hogy szeretem az autópályát!
Pestre beérve ERŐSSSEN lassul a tempónk.
Araszolunk. Hosszú, hosszú percek óta.
Javaslatokat adok az útvonalmódosításra, miközben egyre hangosabban szólok rá semmiségekért az angyali jóságú gyerekeimre. Ezzel persze mindig felhívom magamra a figyelmüket, s így eszükbe jut, hogy azonnal enni, inni, hányni, pisilni vagy csak egyszerűen kiszállni akarnak. Mindezt tőlem és velem.
A férjem összeszorított szájjal pattint egyet a fogán. Nem tudom, hogy csinálja, de utálom, és válóokként szoktam felemlegetni.
Állunk. Dugó van. Nahát! Nem is értem, hogy ezen miért lepődünk meg. Rendszeresen közlekedünk a Fővárosban, éltünk is ott egy ideig...
Ötleteket adok - emelt hangon - , hogy hogyan is tudnánk időt nyerni. Például menjünk a villamossíneken.
A férjem kettőt pattint a fogán. Már éppen elhatározom, hogy kiszállok, mikor nekilódul a sor... és gurulunk is vagy két métert.
Visszaöltöztetem az unalmukban pucérra vetkőzött gyerekeimet.
Sz kissé erőltetett vidámsággal a hangjában közli, hogy ha most eltűnne a dugó, akkor még odaérnénk. Hát persze, öt perc alatt a min. húsz perces utat!
És itt tettem egy megjegyzést. Nem emlékszem, hogy mit. (A memóriám jótékonyan törli azokat a mondataimat, melyek személyemet negatív színben tüntetnék fel.)
Sz csak annyit mondott, hogy nyugodtan szidhatom az anyját, a hallását, a vallását, DE A VEZETÉSI STÍLUSÁT NEM!!!!!!!!
Csak 10 percet késtünk. A kórház előtt kivágódtam a kocsiból, kirángattam B-t, menet közben ráadtam a szandálját... Benyújtom a papírjainkat, mondom, hogy X.Y doktor úrhoz jöttünk. A nő készségesen nézi a lapokat, majd rám mosolyog.
-Az önök időpontja nem mára, hanem holnapra szól. Ma nincs is benn a doktor úr.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Dühöngtem. Magamban szoktam. Csak közben füstöl a fejem. Az én kedves, kis férjem csak annyit mondott, hogy "látod? nem késtünk el! még sose értünk sehova ilyen időben oda. egy nappal hamarabb."
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
-------------------------------------------------------------------------------------------
Így hát mentünk másnap is. És igen, a műtétre is sor került. De ez már egy másik történet. Folytatás következik.
én: -Mikor kell itthonról indulnunk, hogy biztosan odaérjünk. 8 óra?
Sz: -Elég lesz 9-kor.
Negyed tízkor még Sz felveszi az irodában a telefont... És ez mindig hiba!
Megint elég gyorsan megyünk, s elég jól haladunk is. Hogy én ilyenkor hogy szeretem az autópályát!
Pestre beérve ERŐSSSEN lassul a tempónk.
Araszolunk. Hosszú, hosszú percek óta.
Javaslatokat adok az útvonalmódosításra, miközben egyre hangosabban szólok rá semmiségekért az angyali jóságú gyerekeimre. Ezzel persze mindig felhívom magamra a figyelmüket, s így eszükbe jut, hogy azonnal enni, inni, hányni, pisilni vagy csak egyszerűen kiszállni akarnak. Mindezt tőlem és velem.
A férjem összeszorított szájjal pattint egyet a fogán. Nem tudom, hogy csinálja, de utálom, és válóokként szoktam felemlegetni.
Állunk. Dugó van. Nahát! Nem is értem, hogy ezen miért lepődünk meg. Rendszeresen közlekedünk a Fővárosban, éltünk is ott egy ideig...
Ötleteket adok - emelt hangon - , hogy hogyan is tudnánk időt nyerni. Például menjünk a villamossíneken.
A férjem kettőt pattint a fogán. Már éppen elhatározom, hogy kiszállok, mikor nekilódul a sor... és gurulunk is vagy két métert.
Visszaöltöztetem az unalmukban pucérra vetkőzött gyerekeimet.
Sz kissé erőltetett vidámsággal a hangjában közli, hogy ha most eltűnne a dugó, akkor még odaérnénk. Hát persze, öt perc alatt a min. húsz perces utat!
És itt tettem egy megjegyzést. Nem emlékszem, hogy mit. (A memóriám jótékonyan törli azokat a mondataimat, melyek személyemet negatív színben tüntetnék fel.)
Sz csak annyit mondott, hogy nyugodtan szidhatom az anyját, a hallását, a vallását, DE A VEZETÉSI STÍLUSÁT NEM!!!!!!!!
Csak 10 percet késtünk. A kórház előtt kivágódtam a kocsiból, kirángattam B-t, menet közben ráadtam a szandálját... Benyújtom a papírjainkat, mondom, hogy X.Y doktor úrhoz jöttünk. A nő készségesen nézi a lapokat, majd rám mosolyog.
-Az önök időpontja nem mára, hanem holnapra szól. Ma nincs is benn a doktor úr.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Dühöngtem. Magamban szoktam. Csak közben füstöl a fejem. Az én kedves, kis férjem csak annyit mondott, hogy "látod? nem késtünk el! még sose értünk sehova ilyen időben oda. egy nappal hamarabb."
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
-------------------------------------------------------------------------------------------
Így hát mentünk másnap is. És igen, a műtétre is sor került. De ez már egy másik történet. Folytatás következik.
A Szeleburdi család jutott erről az eszembe! Bocsánat érte! :)
VálaszTörlésAz ilyen esetektől őszül meg az ember idejekorán... A sok felesleges stressz. Gondolom másnap már jobban ment az utazás...
VálaszTörlésJaaaj... sztem én azonnal felrobbantam volna...:))
VálaszTörlésAz én uram MINDIG utolsó pillanatban indul mindenhová, ettől megőrülök, főleg akkor idegesit, amikor repülő csekkolásról van szó. Évekig tanult külföldön, és én Budapestről, telefonnal ébresztettem, noszogattam... egy ízben ez annyira jól sikerült, hogy egy nappal korábban ért ki:) azóta nem szólok egy kukkot sem :)
VálaszTörlésOrsi! nem jársz messze az igazságtól.
VálaszTörlésPelikán! a másnapról is van mit írni...
:)
Ezek szerint nem sikerült másnap sem 8-kor elindulni? :)
VálaszTörlésEgyébként talán kicsit szerencsésebb egy nappal hamarabb érkezni, mint egy nappal később...:)