Valami ilyesmit írtam kisfalunk újságjába a hittanos tábor hangulati jelentéseképpen...
Élmények kincsestára
Pillanatképek a református gyerektáborból
Nézegetem a tábori képeket. Melyik is jelenjen meg az újságban? Nehéz a választás, mert a fénykép csak egyetlen pillanatot merevít ki, és nekünk olyan sok, vidám élményünk volt ezen a héten.
Talán a csoportkép jó lenne… Igaz ugyan, hogy nincs rajta mindenki, de azok, akiket sikerült többszöri felszólításra, könyörgésre, fenyegetésre összegyűjteni, egészen színpompás sereget alkotnak. Kezükben szorongatják az akadályverseny csapatzászlóit, és az arcukon ott van az a letörölhetetlen mosoly, ami ott ragyogott egész héten…
Az a kép is jól sikerült, mikor ülnek a székeken és figyelnek. Az egyik kislánynak teljesen tátva van a szája. Többen előre dőlnek, látszik, hogy izgatottak, mi is lesz a történet vége. Sz a végletekig feszíti a húrt, úgy mesél. Minden nap valami olyan bibliai történet került sorra, amiben a kincsről volt szó…
Aztán ott van az én kedvenc fotóm is. Játék közben készült. Kicsik és nagyok, egymásra vigyázva próbálnak az egyre kisebb alapterületű, párnákból épített „hajón” megmaradni. Fizikai erőt is próbálgató a feladat, aki csak bírja, nyakába, hátára vesz valaki mást. Meg össze is kell bújni, kapaszkodni rendesen. Már-már szinte hangos a kép a harsány nevetéstől…
De lehet, hogy az uzsonna előtti pillanatokat megörökítő kép lenne ide a legjobb választás. Ülünk a fűben. Az egész napos, kimerítő program után nyoma sincs a fáradtságnak. Zeng a délelőtt tanult ének, míg a segítők a barackos piskótát és a fahéjas csigát hordják körbe. Majd az ének elhalkul, átveszi helyét az elégedett csámcsogás…
De ott van még az agyagozós kép, a gyékényes, a dobozfestős, a csocsós, a párnacsatás, az ebédelős, a színjátszós, a kuncogó lányos, a nyakbaülős, a szégyenlős, a közösen zenélős…
„Ugye, lesz még a nyáron hittantábor?”-kérdezte az egyik kisfiú, a vasárnapi istentisztelet után, a közös ebéden. Csalódottnak látszott a válaszomtól, pedig azt már nem is mondtam neki, hogy szerintem, én a jövő nyárig sem pihenem ki ezt a hetet. Most viszont, hogy ezeket a fényképeket lapozgatom és szemezgetek az élmények között, már nem érzek semmi mást, csak végtelen hálát Isten felé, ezekért a gyerekekért, a mögöttük álló családokért és a minket körbeölelő gyülekezetért. És akár már holnap is újra kezdeném!
Igen, a csoportkép jó lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése