Nem kell telefonálnia, hogy jön, úgyis egész nap várod, mégis szorongatod a mobilt, hogy mikor csörren meg az „elindultunk”.
Nem csinálsz miatta gondot a takarításból, de azért átporszívózod a nappali szőnyegét.
Nem érzed cikinek a koszos talpadat, még akkor sem, ha az ő lába gyönyörűen pedikűrözött.
Nem gond, hogy egy órája ugyanazt a mondatot próbálod befejezni, ő kíváncsian kivárja az etetés, pisiltetés, gyerekösszeszidás végét.
A gyerekeit egy kicsit a sajátodnak érzed, mikor együtt vagytok.
Előtte még a férjed is nyugodtan szidhatnád, csakhogy a férjed SOHA nem ad okot erre.
Nem sokat töröd a fejed azon, hogy mi legyen az uzsonna, a palacsintát minden gyerek szereti. A legkisebb meg majd megszereti.
Amikor elmegy, mindig hiányérzeted támad, s tervezgetni kezded a következő találkát. De ő is bebiztosítja, hogy minél hamarabb találkozzatok: a nálatok hagyott dolgokra sürgősen szüksége van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése