Jobb egyszer se, mint kétszer. Jobb egyszer se, mint kétszer

Furcsa érzés, ha az embert úgy kezeli a gyereke, mint aki már szellemileg konvergál a nullához.
Mert B-val mostanában rém agyament párbeszédeket folytatunk.

A nappaliban ülünk, Sz újságot olvas, B az ölemben mesekönyvet lapozgat.
B (az apjának): - Szeretlek apa!
Sz: - Én is szeretlek.
B: - Akkor jó
B:(felém fordul) - Anya, azt mondtam apának, hogy szeretlek, s ő azt mondta, hogy én is szeretlek, s én mondtam, hogy akkor jó.

Sétálunk haza az oviból, találkozunk egy ismerőssel.
B: - Szia, megyünk haza.
ismerős: -Szia, otthon fogsz ebédelni?
B: - Igen, anya süt sütit.
ismerős: - Biztos finom lesz, jó étvágyat!
B: - Köszönöm.
B (felém fordul): - Hallottad, anya? Mondtam, hogy szia, megyünk haza, ő meg mondta, hogy szia, otthon fogsz ebédelni, s én mondtam, hogy igen, mert te sütsz sütit...
én: - De én nem sütök sütit...
B : - De igen. És akkor ő mondta, hogy biztos finom lesz, jó étvágyat.

Tessék???
Ismétlés a tudás anyja. Anyád :)