2009. január 19., hétfő

Halál-tánc

A szennyes ruhákat próbáltam beterelni a fürdőszobába, a kávéscsészéket és a titokban elcsent fakanalakat pedig a konyhába. Nem túl szívderítő napi rutin. S ma mindezt tetézte egy hisztiző, a nadrágomba csimpaszkodó energiavámpír is... Már éppen kezdtem dühöngeni. Aztán észrevettem, hogy 100ágra süt a nap! Nem kicsit. Nagyon. Agresszíven. Majd kiveri az ablakot. Így aztán betettem egy Zorán cd-t, s feltekertem a hangerőt. Nem kicsit... Hadd hallja az egész falu, mit hallgatnak a lelkészék!
Aztán karomba kaptam a nyújtózkodó M-t, ő bebújt a nyakamba, s táncolni kezdtünk.

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell
Hogy lásd, egy napod mennyit ér
Néha látnod kell
Az élet hogyan fogy el"

Az elmúlt héten 4 temetése volt Sz-nak. (Tévedés, nem egy nagy városban élünk.) S bár mi Krisztus feltámadását hirdetjük, örök győzelmét a halál felett, akkor is nehéz szembenézni az elmúlással, a "vissza többé már nem hozható" terhével. Sok igazán fontos dolgot még most kell megtennem, most kell elrendeznem. Amíg lehet. Most kell ölelnem. Most kell táncolnom.

A zoknik meg penészedjenek meg a sarokban...

3 megjegyzés:

  1. Evvel a gondolattal teljesen azonosulni tudok, de tegnap akkor is el kellett mosogatnom, mert már nem fértünk a konyhába, zene fel, egy kis Csík, Mikán a hátamra és énekelve mosogatás, Zádor pedig vállalta a törölgetést, Benkő játszott a másik két kicsivel, Kende meg pakolta beszáradt kimosott ruhákat (hajtogatva!):)

    VálaszTörlés
  2. Milyen jó, hogy ilyen sok, dolgos kezed van!

    VálaszTörlés
  3. Minden férfi kisebbrendűségi komplexusának alapja: az anyukák logisztikai képessége, multifunkcionalitása, megküzdése (Zoránnal, Csíkkal, tokkal, vonóval), és ezek az energiafröccsök, rácsodálkozások...
    U.i.: Remélem Sz a temetések között kapott kis rekreációt a családtól!

    VálaszTörlés