Ma este leszedtük B-val a karácsonyfadíszeket. Majd elájult az izgatottságtól, a saját szerepének fontosságától. Mert aki ebben segíthet, az ugyebár már egészen biztosan felnőtt. Meghagytam ebben a tudatban, hátha reggel már magának készíti a reggelit.
Jó visszaemlékezni a 2008-as karácsonyra. Bár munka volt bőven (alkalom alkalom hátán, gyerekkarácsony és próbák végkimerülésig) és ami ezzel jár: teljesen felesleges kapkodás és idegeskedés... de aztán igazán minden olyan jó lett.
A legmeghatóbb az volt, mikor B a gyerekek műsora után kiállt, hogy ő is szeretne énekelni. Az apja először nem is vette komolyan, mert ez egy valóban váratlan eksön volt a mi "idegenek előtt inkább bebújok anya háta mögé" gyerekünktől, s már majdnem visszaküldte a helyére. De B kiállt, és most éppen önmagát legyőzve énekelt.
Aztán voltak ennek a karácsonynak vicces családi pillanatai is. Például, mikor egy gumicsirke akarta az unokát elragadni a nagymama karjából.
Jó visszaemlékezni a 2008-as karácsonyra. Bár munka volt bőven (alkalom alkalom hátán, gyerekkarácsony és próbák végkimerülésig) és ami ezzel jár: teljesen felesleges kapkodás és idegeskedés... de aztán igazán minden olyan jó lett.
A legmeghatóbb az volt, mikor B a gyerekek műsora után kiállt, hogy ő is szeretne énekelni. Az apja először nem is vette komolyan, mert ez egy valóban váratlan eksön volt a mi "idegenek előtt inkább bebújok anya háta mögé" gyerekünktől, s már majdnem visszaküldte a helyére. De B kiállt, és most éppen önmagát legyőzve énekelt.
Aztán voltak ennek a karácsonynak vicces családi pillanatai is. Például, mikor egy gumicsirke akarta az unokát elragadni a nagymama karjából.
Aranyos kis csirke...:)
VálaszTörlés