Estétől reggelig

Az elmúlt éjszaka bebizonyosodott, hogy kisebbik magzatunk is alkalmas arra a biológiai csodára, hogy átaludja az éjszakát. Merthogy ez történt. Durmolt bizony őkelme estétől reggelig egyetlen nyössz, nyikk vagy esetleg nyamm nélkül. Túl szép arra gondolni, hogy ez most már mindig így lesz... Ezért inkább csak módfelett örülök ennek az első (és reméljük, nem utolsó) alkalomnak.
Tudom, hogy ez azért a másfél évéhez mérten nem nagy eredmény, hisz egyes babák már két napos koruktól produkálják ezt a dolgot. Hát a mieink meg kicsit lassabban, de biztosabban érnek ezen a téren.
És annak is nagyon örülök, hogy ez a szent nap úgy jött el, hogy nem treníroztuk erre a jó szokásra. Nem hagytuk sírni, velünk aludt, minden éjszaka (emlékeim szerint) 600-szor megszoptattam. S mikor - B műtétje miatt - kényszerűségből le kellett mondania az éjjeli szopikról, apa akkor is álomba vigasztalta, ringatgatta, járkált vele, csitította, dúdolt neki, mellé feküdt, simogatta... Nem hagyta egyedül.

Igen, rendkívül szerencsések a gyerekeim, hogy ilyen apukájuk van.

Aki még az öltöztetésben is kiváló.

Hát igen, a férfiak elsősorban a funkcionalitásra törekszenek.