2009. március 16., hétfő

Ez a kis Vuk!

B napszakonként változtatja, hogy ki is éppen ő. Elképesztő a repertoárja. A kedvenceim: Bogyó (Bogyó és Babóca), Cicó (Tesz-vesz város), Béka (Kántor Péter valamilyen békás verse), Jonatán kapitány (Kalálka: A pelikán), mérges cica (Erdő kapitánya c. rajzfilm), Dínó (általában Allosaurus - Természettudományi Múzeum), Keresztes Pók (Vízipók-csodapók)... Képes NAGYON belelovalnia magát az aktuális szerepbe. Valamelyik nap azon pityergett, hogy az óvónénik nem értik, hogy ő Keresztes Pók, s mindig az eredeti nevén szólítják.

Most éppen Vuk (diafilm - Dargay Attila). Jön-megy, szájában cipeli a tyúkokat.

A körülötte élők is megkapják a maguk szerepeit. Én mindig az aktuális főhős mamája vagyok (Mama Cicó, Mama Pók...) Most Mama Vuk.
M mindig a főhős kicsinyített mása. Most Nagyonkicsi Vuk.

A szereposztási probléma Sz esetében jön elő. A rendező nem mindig tud mit kezdeni egy felnőtt férfi karakterével. De a Vuk hálás téma. Most Sz nem más, mint a kedves Karak.

Sz tusolt, éppen öltözik, s egy szál gatyában kijön a fürdőszobából, hogy mondjon valamit. Mire B-nak hallhatóan eláll a lélegzete, lesápad, s iszonyú kétségbeesett hangon rákiált az apjára:

-Jaaaajjj, Karak! Levetted a bundádat?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése